azt álmodtam, hogy fent vagyok vele. finnországban. furcsa a meg nem nevezés. bárkire gondolhatunk. gondoljunk jim morrisonra. vagy arra a srácra, aki olyan lágy hangon énekli a promenade-ot a kiállítás képeinek emerson lake and palmer féle feldolgozásában. lézerhangok törik szét a képet. egy pillanatig úgy gondolom, nem is szabad ilyesmit, mert árgus szemek lesik becsmérlőn minden lépésemet. lessék csak! másodjára is ódon a kastély. odafent voltam tehát megint. a steril lakótelep, ami a nyugati parton húzódott, egy furcsa, dunadüllőre hajazó környezetbe ágyazva szakadt le a partszakasztól. magas fakerítés választotta el mindattól, ami a valódi északot jelentette. én a panelházak mellett álltam, de láttam a rést a kerítés fokai közt. ő is ott volt. ha nem várt rám, a helyzet hozta így. ismét békesség költözött a szívembe.
<súlyos sorok törlése hasítja ketté az éjszaka seggébe markoló Hammond-orgona szólóját>
írogatunk valami újat.
nagyon tetszik.
