Ablakomra dermed őszin tekintetedtől a fény
Próbálj meg hinni, az üvegre bízni
Ha megreped sem enged át újra dért
Kihűlt perceket tart vissza
Ki magából többet nem enged
Itt a szükség szülte múlás
Szinte már... idegen
Hívatlan a hanyag
Magával szemben lázad az anyag
Árulás! Gátat tör a lelki áradás
Fárad, és egységgel áltat
Nincs hangom, kiáltok
Arcomra fagynak a szilánkok
Velem együtt a bennszakadt szó üvölti
"Én élni jöttem!"
Kihűlt perceket tart vissza
Ki magából többet nem enged
Itt a szükség szülte múlás
Kéretlen jelenbe dermed
