CICISTRIGULA!

mindent összevetve azt hiszem a mai volt a harmadik nap, amit egy az egyben vágással töltöttünk, de most már nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy volt értelme izzadni. a végső mérőszámok a következők:

- 1 db trailer a Rock for People Ródmúvihoz

- 1 db Rock for People Ródmúvi

- 1 db videoklip, amit a Rock for People és a Mentás buli anyagából hoztunk össze

- további 4 koncertfelvétel a Rock for People-ről, amit 3 kamera nyersanyagából raktunk össze

természetesen, ha nem lennénk gecijók, akkor azt mondanám.. csakhogy nem mondhatom. mert hát. gecijók vagyunk. a videókat szép fokozatosan adagoljuk, mert mi értünk az időzítéshez. leghamarább valószínűleg a jó kis ródmúvi kerül ki az éterbe a hétvége folyamán. addig is szeretném kifejezni mély együttérzésem az egész zenekar nevében, amiért rettenetesen fáj a seggetek...

...mert hát nyilván tűkön ültök. HAHAHA!

jóéjt.

Olivér átrongyolt hozzám csöpelre (élet- és vagyonbiztonsági (ha nem csal az emlékezetem a KRESZ-ben is valahogy így fogalmaznak) okokból nem vagyok hajlandó részletesebb tájékoztatást adni a kúriáról, ahol élek) ...

...és vágtunk két álló napon át. volt némi feszültség, könnyek és kurvaanyázás, ámbátor alapvetően egy harmonikus alkotófolyamat eredményeként lehúztuk az összes létező bőrt arról a kétórás anyagról, amit a Rock for People fesztiválon rögzítettünk.

ennek a magaskultúra fellegvárát ostromló audiovizuális csokornak láthatjátok szerény előfutáraként a Rock for People ródmúvi hivatalos (angolul official) trailerét. pattogjon hát a popcorn, és induljon a családi mozizás!

mindemellett egyébként megnéztük a tűzijátékot, mert hát mi is ki vagyunk éhezve a látványorgiára, a vizuális bőségkosárra, a szemet gyönyörködtető félórás robbantgatásokra, s minden egyébre, amire az angol azt mondaná, hogy feast for the eyes. megszámoltunk 30, azaz harminc ( HARMINC ) Fila táskát az ünnepség keretei között, Olivérnek pedig - mily' irónikus - ezt követően ellopták az Eastpakjét (bár igazából csak elfelejtettük magunkkal vinni egy padról és később már nem leltük meg). Szóval aki mostanában sötétkék (?) Eastpak válltáskát lát valakin, akinek 10-es skálán legalább 6-os szinten gyanús a külseje, az nyugodtan támadjon az illető arcának egy ölésre is alkalmas fogkefével, vagy önnön tépőfogaival azt kiáltozván, hogy "rohadj meg te szarfaszú tolvaj geci, hát nincs benned emberi érzés, hogy meglopod az olivért?". nyugodtan.

a Cheersben amúgy mindössze 140 forintért kapható buborékmentes ásványvíz.

a blog a fogyasztói társadalom terápiás csoportja. azzal az egy apró kitétellel, hogy ebben a környezetben nem túlságosan érdekelnek bennünket a körülöttünk ücsörgők gondolatai és problémái. mi magunk vagyunk. önzőn kitoljuk magunkból a gondolatokat, mint holmi kövér férgeket, és annak biztos tudtában, hogy szavaink megtalálják a maguk kis közönségét az éterben, alávetjük magunkat a kimondott szó erejének. olyasmi ez, mint a függőség és annak beismerése. nem az a lényeg, hogy kimondod. hanem, hogy akkor mondod ki, amikor annak jelentősége van. ebben a környezetben pedig, ahol furcsán meztelennek érzi magát az ember, gyakorlatilag minden bír némi jelentőséggel. már minden, ami a "publikáció" túlsó végén létezik. ha tudnám, kik olvassák a blogot (vagy épp kik nem), rögvest jelentőségét veszítené a varázs. a kulcs a megfoghatatlanságban rejlik és persze abban az egyszerű tényben, hogy a csiszolatlan elme is képes vicsorgó szörnypofát képzelni a két, sötétben pislákoló fényforrás köré. szörnyek mindig lesznek. rajtunk múlik csupán. és amíg szörnyek bújnak a sötétben, addig én a posztokat is csak annak a kecses nőnek ajánlom jó szívvel, aki tegnap lett a holnapom, s holnap már tegnapom lesz. így van ez jól.

..és hogy hol marad a beismerés, ami kőbe vési a megfoghatatlant? remek a kérdés, kedves dániel! most megfogott.

valóban.

valami érthetetlen okból kifolyólag az impotencia döglegyes mocsarába süllyedt a blogírás, ami módfelett bosszantó, különösen mert azért lenne miről blogolni.

pfalzi távozása óta kőkeményen nyomjuk a gitáros kasztingot, ami azt jelenti, hogy "zsűri" felirattal ellátott öltözőből vonulunk ki főműsoridőben, miközben igyekszünk elhárítani mindenféle orv fotóst, és helyet foglalva a tony montanatól lopott bőrfotelben (természetesen egymás ölében), szakértő mód vonjuk fel a szemöldökünk, valahányszor egy lelkes jelentkező a húrok közé csap a megasztár színpadán.

nát.

szóval már két ízben is zenéltünk együtt jelöltekkel, és úgy érzem szép kilátások nyílnak a jövőre nézve. igyekszem diplomatikusnak tűnni, hogy a blogot orvul olvasó potenciális gitárosaink ne tudják ölbízni önmaguk.

most csodálkoztam rá, hogy még Hegyaljás beszámoló sem volt. persze így már nem is lesz. nyilván be voltunk baszva.

dolgozgatunk egy új számon egyébként, de a gitárosváltás kissé megnehezíti a folyamatos előrehaladást, így kissé belassultunk tán, ami csak azért nem baj, mert én magam meg a gyomorsavóval küzdök nagyerőkkel, ami miatt - hajjjj, hullassátok szűz könnyeitek, pirospozsgás kebletekre ti hamvas leányzók - egy darabig nem tudok énekelni. most várom a biztosítót, aki egy rojszrojsszal* fog kárpótolni a sportsérülésért.

addig is imádjuk együtt a natúr mogyorót!

és a szép szőke lányokat!

és azok pirospozsgás kebleit!

mondtam már, hogy pirospozsgás kebel?

nos, további szép estét, drága drúgjaim!

*megtehetném, hogy megnézem, de lusta vagyok beguglizni.