CICISTRIGULA!

ruhák száradnak a tetőn
test feszül a kéz alatt
ne gondolj most pirkadatra
minden múló pillanat itt ragadt
és az autók nem mozdulnak az utcán

lábak csúsznak szét, a jégen
csöndben máglyát gyújtanak
a Hold ruhátlan az ágyra fekszik
szörnyeim az ágy alatt alszanak, túl mélyen
épp úgy vagyok már én is benne

halkan nem lehet itt lenned!
mindent felébresztek, felébresztelek!

nem tudom hová, csak előre
halott testeket rejtek a tetőre.. előled
mert én vagyok az, mi az égen ragyog
de a tetőn fekvő hullák is én vagyok
alattam fekszem titokban
pár szívet megettem, a többit kidobtam

élét sem érzed, nem féled, hogy lényeg, vagy illan el
mindennek háttal, de mindenre készen, most csak lenni kell
maradj az ágyon kérlek, ha jó, itt élhetsz, színpadon-szabadon
szeretkezünk és a szörnyek távcsövet kérnek a karzaton

mi ez a szag a tetőn? halált fúj a szél
ha akarod megyek én elől, de ha hátulról szeretnéd
itt a létra a létre, csal majd lépre
ma könnyelmű szajhák várnak a végre
ami nem jön, elmenekül.. ha kell, hát érd utol!

kerék csikordul, görcsbe rándul
a test a ruhába csúszik magától
fázik a májusi szélben este sincs már
mozdul a távol

várj! nézz az ágy alá!
ez vagyok én
a tetőről szebb a táj
ha látni szeretnél..

 szeretem a lay me down-t

 nem szeretem a lay me down-t

képtelen vagyok épeszű címet adni a bejegyzésnek.

felezés a jussa az egésznek
a lassú merevedésre meredés
és mered is mondani, ha elég lett
s enyészetbe ringat a feledés

(...)

behatolás a vége, ha megérted.
hatás a vége. bármit is gondolsz.

engedd szabadon a gondolatnyi tüneményt, és majd akkor öleld kebledre, ha ismét eszedbe jut, mert eszedbe szeretne jutni.

ne használd a fejed, csak amire feltétlen muszáj. onnan képezz hangokat például.

szívd magadba a sötétséget, melyet magad körül gerjesztesz, és alakítsd az egészet színtiszta alkotó energiává, de minimum világossággá.

vagy menj fogat mosni, mert egész éjjel baktériumokat érleltél a szádban.

I wanna feel
That i need the real
Anymore
I feel like I've just opened up the door

haha. ha. de hiszen ennek semmi értelme. valóban nincs.

A tegnapi próbán összehoztuk a Lay me down munkacímű dal struktúráját, hozzápasszintottuk azt az énektémát, amit kitaláltam, most már csak egy ütős szövegre van szükség. megint. de izgalmas, érdekes szám lesz. a struktúrája sokkal érthetőbb, mint az eddigieknek, szerethetőbben áll össze a dal.

utána belekóstoltunk valami egészen másba. olyan volt a szám, mint amikor egy panelház tetején a rózsaszín naplementében tereget valaki ruhákat, de csak a sziluettje látszódik. mintha bőgni tudnál a boldogságtól.. vagy mintha épp a hiány töltene el végtelen szeretettel. nem éreztem hasonlót korábban. valódi együttállás volt, és őszintén remélem, hogy nem egyszeri élmény.

a legutóbbi próbánk volt a legjobb idáig.

bár már két napja fáj a hasam. lehet a don pepe pizza. lehet a brokkolis hús. lehet mindkettő.

szóval ha minden remekül alakul, a mai nap folyamán leülök és belehajszolom magam abba a tudatállapotba, ahol a "lay me down"-ból egy másik három szótagos hívószó lesz. és persze magyar.

így tovább, matróz!

Teljesen céltalanul felvettünk egy betolást, de megérte, mert megtapsoltak minket a környező épületek vicces fiataljai :)

A jéghideg verejték ólmos lassúsággal kúszik egyre lejjebb a hátamon, ahogy az erkélyre kilépve szembesülök a valósággal. Valahogy az ablaküvegen keresztül még sokkal távolibbnak tűnt az egész, mintha csak egy TV képernyőjét bámulnám. Így, hogy egy légtérbe kerültem a dologgal, az agyam már semmilyen mentséggel nem tud előállni, és én kénytelen vagyok szembenézni a helyzettel. Nem szeretnék. Ezt érzem magamon.

Minden fejben dől el. Akár skandálhatnám is magamban, kétlem, hogy hirtelen javulna a kedélyállapotom. Elborzadva meredek az élettelen testre, és - amíg olyasmik is lejátszódhatnának bennem, mint az élet és halál örök körforgásának tragikus, vagy épp felemelő színjátéka - csak arra tudok gondolni, hogy ha hozzáérnék, nem kapnék tőle semmilyen válaszreakciót, csak a kérlelhetetlen élettelenséget.

Mégis kinek van joga ezen a világon összesöpörni egy sárgarigót?

Nem is tudnám megtenni. A kis jószágot elkaphatta egy szélroham és az ablaknak csapódhatott - helyszínelek. Nem halhatott meg azonnal, de felszállni már biztos nem tudott, ezért megpróbálta odébb vonszolni a kis testét; így szorulhatott be az erkély padlózata és a korlát közti résbe. Önző gondolat, de most már csak az jár a fejemben, hogy miért nem maradt simán a padlón. Így most ki kell onnan húzni.

Vagy épp nem. A kezemben bravúros ívet leírva fordul meg a seprű. A végét finoman a madár testéhez illesztem.

Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.

Finom ellenállásba ütközik a seprűnyél vége, ahogy gyengéden a tollak közé simul.

Szeretlek

A test csúszni kezd lefelé. Magatehetetlen.

Sajnálom

Egy szárny átzuhan a korlát túloldalára. A sárgarigó kibillen az egyensúlyi helyzetből, és az erkély alatti ereszre pottyan.

Kérlek, bocsáss meg

A seprűvel finoman tolom az eresz széléig. Eltemetni kéne. Így viszont még egy utolsót repülhet. Mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy a zuhanás során, valami csoda folytán mégse essen a földre. Neki ez most nem sikerül.

Köszönöm

Ahogy befelé indulok, még egyszer körbenézek a vasárnap reggeli fényben. Az erkélyen elszórt gallyak hevernek mindenütt. Lehetett akár a szél is, bár abban a rendezettség szikráját se fedezném fel. Itt szeretett volna fészket rakni.

Bárcsak sárgarigó lehetnék.