ruhák száradnak a tetőn
test feszül a kéz alatt
ne gondolj most pirkadatra
minden múló pillanat itt ragadt
és az autók nem mozdulnak az utcán
lábak csúsznak szét, a jégen
csöndben máglyát gyújtanak
a Hold ruhátlan az ágyra fekszik
szörnyeim az ágy alatt alszanak, túl mélyen
épp úgy vagyok már én is benne
halkan nem lehet itt lenned!
mindent felébresztek, felébresztelek!
nem tudom hová, csak előre
halott testeket rejtek a tetőre.. előled
mert én vagyok az, mi az égen ragyog
de a tetőn fekvő hullák is én vagyok
alattam fekszem titokban
pár szívet megettem, a többit kidobtam
élét sem érzed, nem féled, hogy lényeg, vagy illan el
mindennek háttal, de mindenre készen, most csak lenni kell
maradj az ágyon kérlek, ha jó, itt élhetsz, színpadon-szabadon
szeretkezünk és a szörnyek távcsövet kérnek a karzaton
mi ez a szag a tetőn? halált fúj a szél
ha akarod megyek én elől, de ha hátulról szeretnéd
itt a létra a létre, csal majd lépre
ma könnyelmű szajhák várnak a végre
ami nem jön, elmenekül.. ha kell, hát érd utol!
kerék csikordul, görcsbe rándul
a test a ruhába csúszik magától
fázik a májusi szélben este sincs már
mozdul a távol
várj! nézz az ágy alá!
ez vagyok én
a tetőről szebb a táj
ha látni szeretnél..
