..szóval öcsémmel napszemüvegeket próbálok a teszkóban, és amikor már a leghülyébb színűeket mustráltam, kiszúrtam az idei nyár favoritját: a kéket. öcsém foghegyről veti oda, hogy szerinte rossz választás, bár alapvetően pont olyan, mint az Anton. Meg kell magyarázni róla, hogy miért jó.
itt nevettem fel hangosan.
aztán megvettem a kéket.
voltunk Pécsett a Rockmaratonon. Zenéltünk egy teli sörsátornak, ahol mogorva rockerek próbálták felvenni az első sörük mellett az aznapi ritmust. Érdekes élmény volt. Úgy érzem, hogy tök jót tesz a sok koncertezés a színpadképünknek, bár alapvetően még a mai napig lehangol, ha nem hallom magam. Ki a fasz tud az ilyesminek örülni. Szóval még van hová. Mindig van.
Meg aztán folytatom az alkoholmaratont, amit a Hegyalja Fesztivál fog betetőzni, így az agysejtjeim már most igyekeznek beszari patkányként menekülni a süllyedő hajóról, mielőtt én magam gyilkolom meg őket. Az ilyen pillanatok viszont nagyon jót tesznek a bennem lakozó trubadúrnak. Mindenféle dalszövegeket írok. már megint.
