CICISTRIGULA!

Alávetem magam Muszorgszkijra az erkélyről
Szól a Séta én meg a bokám töröm a hóban
Mit fájna? Hisz gőzöm sincs a szenvedésről
Mire a Gnóm jön, hinnem kell valami jóban

Léptek verik fel a port a semmi szívében
Ódon gondolatokkal fizetek a kíváncsi jelennek
Elég! Pusztuljon, ki mer még tartani ébren!
Vagy maradjon meg önmagával civódó gyermeknek

..

Hátam a Földgömbnek vetve ellököm magam
A Göncölbe kapaszkodom „Ég veled, agyam!”
Most üres fejjel lebegek egy szebb jelen felé
De nincs befogva űrökör az űrszekér elé

..

Ecetben pácolódik a kreatív csakra
Köldökzsinór szorul meg tollpihés nyakamon
Öntudatlan fordulok a hideg hóban hasra
És az első kacér napsugár eltalál.. valagon

Boszorkányos ügyességgel virrad rám a reggel
Leomlik a gondolat a dominó elvén
Üvöltözök pucéran, jégbe fagyot testtel
„Holthoz szólni nem illik az elevenek nyelvén!”

..

Ébredek a fűben - lehetőségszagú
Előttem áll zárva a Kijevi Nagykapu
Rohanok a lépcsőházban – el se tört a lábam
Ott a kulcs a kapuhoz a fürdőszobában!