CICISTRIGULA!

Az Anton zenekar felháborítóan együgyű pillanatainak krónikája

2012.02.26. 12:22 - dánijel

kétes gondolatok törik meg a monoton lüktetést. az álomból kihasad egy szelet és önálló életbe kezd a valóság határmezsgyéjén. én persze még most is alszom.

a parkoló sokkal nagyobb volt, mint bármelyik ócska hipermarketé, amit eddig valaha láttam, és ami igazán furcsává tette, az az üressége volt. mindössze két autó parkolt a legtávolabbi sarkában. egy kék, nem túlságosan régi, és egy Trabant. Mindkét autó Tamásé, ám a Trabantot már nem használja, hisz nemrégiben vett magának új járgányt, ami most is mellette parkol. Közelebb sétálunk az autókhoz, kezd körvonalazódni az előző este, és annak minden apró mozzanata.

alig észrevehető rándulás volt csupán, mégis elhúztam a kezem egy kéz elől.

az autókban békésen pihentek a hangszerek. nyilvánvalóan vissza kellett vinnünk mindet a próbaterembe, de jogosítványom még nem volt. A Trabantot mindenesetre én vezettem, nem volt nehéz, és szerettem volna mihamarabb hozzászokni - Tamás úgy döntött, nekem adja, mivel ő amúgy se használná. Olivér és Bandi a hátsó ülésen, Fongi valószínűleg Tamás kék autójában. Elindulunk. Kicsit hamar váltok fel, a trabi pedig minden várakozást megcáfolva lő ki a parkolóállásból. A hipermarket mellett ácsorgó rendőrök el vannak foglalva a hatalmas lángosokkal, amiket ebédre vettek maguknak, így a kezdődő ámokfutás sem kelti fel túlságosan az érdeklődésüket.

Pár perc őrült körözés után megzabolázom a gépet és elegáns ívet leírva megállítom a járművet - egy pillanatra ki kell még nyújtóznom a valódi vezetés előtt.

Hiba volt kiszállni.

Olivér és Bandi - mint két idióta óvodás - egymást félrelökve kapnak a kormány után, és míg egyikük a gyújtáskapcsolóval bíbelődik, a másik a pedálokat nyomkodja, természetesen ész nélkül. A Trabant nem lett lassabb az előző körök óta. Ismét eszeveszett sebességgel lő ki, majd megugorva egy fekvőrendőrön elemelkedik a talajtól és egy óráknak tűnő, mégis csupán néhány másodpercig tartó röppálya leírását követően becsapódik egy négyemeletes kockaház második emeleti lakásába.

Verőfényes napsütésben.

feltartózhatatlanul jön a tavasz.

A bejegyzés trackback címe:

https://anton.blog.hu/api/trackback/id/tr124208937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása