valóban.
valami érthetetlen okból kifolyólag az impotencia döglegyes mocsarába süllyedt a blogírás, ami módfelett bosszantó, különösen mert azért lenne miről blogolni.
pfalzi távozása óta kőkeményen nyomjuk a gitáros kasztingot, ami azt jelenti, hogy "zsűri" felirattal ellátott öltözőből vonulunk ki főműsoridőben, miközben igyekszünk elhárítani mindenféle orv fotóst, és helyet foglalva a tony montanatól lopott bőrfotelben (természetesen egymás ölében), szakértő mód vonjuk fel a szemöldökünk, valahányszor egy lelkes jelentkező a húrok közé csap a megasztár színpadán.
nát.
szóval már két ízben is zenéltünk együtt jelöltekkel, és úgy érzem szép kilátások nyílnak a jövőre nézve. igyekszem diplomatikusnak tűnni, hogy a blogot orvul olvasó potenciális gitárosaink ne tudják ölbízni önmaguk.
most csodálkoztam rá, hogy még Hegyaljás beszámoló sem volt. persze így már nem is lesz. nyilván be voltunk baszva.
dolgozgatunk egy új számon egyébként, de a gitárosváltás kissé megnehezíti a folyamatos előrehaladást, így kissé belassultunk tán, ami csak azért nem baj, mert én magam meg a gyomorsavóval küzdök nagyerőkkel, ami miatt - hajjjj, hullassátok szűz könnyeitek, pirospozsgás kebletekre ti hamvas leányzók - egy darabig nem tudok énekelni. most várom a biztosítót, aki egy rojszrojsszal* fog kárpótolni a sportsérülésért.
addig is imádjuk együtt a natúr mogyorót!
és a szép szőke lányokat!
és azok pirospozsgás kebleit!
mondtam már, hogy pirospozsgás kebel?
nos, további szép estét, drága drúgjaim!
*megtehetném, hogy megnézem, de lusta vagyok beguglizni.
