a mai poszt több értelemben is eltér majd a megszokott standard agymenéstől. leginkább azért, mert idáig összesen egyszer került sor hasonlóra. egyetlen egyszer, de nincs mit tenni, hisz az oroszlánok előbb-utóbb meghalnak a szavannákon. lelkük felszáll a csillagok közé, testükből viszont fű növekszik, és az antilop - mint azt tudjuk - megeszi a füvet.. az antilopot meg az oroszlán.

szóval az élet nem áll meg, és az örök körforgásban néha elhullik egy oroszlán.

giccses felvezetés off

ezeréves történet, tulajdonképp már koncerten is bejelentettük, de nincs az a(z) kurvaisten, hogy ne emlékezzek meg erről a blogon is:

Pfalzgráf Tamás, a zenekar (és a világ) legidősebb embere, az ember, kinek orra a sok pofára eséstől oly' nagy (és nem azért, mert ősei száraz lábbal keltek át a vörös-tengeren), az ember, ki oly' sok szögesléccel fenyegetett már, hogy a kurvaöreganyánk is beleőszülne, az ember, kinek sdoahuioh

szóval Pfalzi, kilépvén a zenekarból, elhagyja köreinket, és elfoglalja helyét Csiszi mellett az örök rákenrólmezők színpadán, ahol véget nem érő dzsemmelésbe kezdenek.

persze rage against the machine-t ott is illetlenség játszani.

ugyanitt szeretnék neki Boldog Születésnapot kívánni az Anton zenekar nevében. Ajándék már nincs, mert az csak a tagoknak jár <kajánvigyor>