CICISTRIGULA!

Az Anton zenekar felháborítóan együgyű pillanatainak krónikája

2011.07.12. 12:09 - dánijel

hatalmas tömeg előtt játszunk egy kör alakú színpadon. fel vagyunk készülve mindenre. a beállás pillanatában még amolyan össze-vissza katyvasz rendeződik át kisvártatva egy harmonikus egésszé, megtörve az addig oly' meghatározó kakofóniát. kellemes trombitaszólam harsan fel, felkeltve a hangosító érdeklődését is. most még a kábelek rendezgetésével foglalatoskodik, de hamarosan odajön hozzánk, mi pedig a lehetőséggel élve megkérjük, hogy képességeihez mérten igyekezzék rögzíteni a sávokat, hogy kiadhassuk a koncert DVD-t. kevés számot játszunk, ez pedig kicsit zavar minket, hiszen a tömeg ennél talán többet is be tudna fogadni. ennyi ember előtt még nem zenéltünk. kicsit úgy érzem magam, mint azok a félceleb-félzenész popsztárok, akik sikító 16 éves lányokat céloznak meg a zenéjükkel, és vidéki plázákban lépnek fel hatalmas rajongótábor előtt. persze ez nem pláza, hanem egy rockfesztivál, viszont tényleg mindenki 16 éves. üvöltök a mikrofonba, amiből a hangom egész másképp szól, mint próbákon. ilyenkor mindig eszembe jut, hogy egy jó mikrofon csodákra képes. nem emlékszem rá, mióta megy a koncert. akkor eszmélek fel, mikor a kritikus pillanatban mögöttem nem hallatszik többé a dob. a szimulákrum szól épp, én a verze közepén vagyok. de nincs dob! olivér kényelmesen ül egy emelvény tetején a dobcucca mögött, valamit keresgél talán. mire eszembe jut üvölteni a zene már teljesen szét van csúszva. valószínűleg elértünk a második verzéhez, de már a gitárok sem szólnak ritmus hiányában. minden áll.

"legalább egy lábcint adj!" - könyörögtem. olivér tehetetlennek tűnik. hiába nézem, nem tudom kivenni, pontosan mi az, ami miatt képtelen a játékra. talán nem is a dob mögött ül. talán polipcsápok szorítják a testéhez a végtagjait, képtelenné téve őt a dobolásra. talán nincs kedve.

indokolatlan szünet. a tömeg még lelkes, bár egyesek már idegesen toporognak. olyan ez, mint az áramszünet a manu chao koncerten. vagy a kornon? mindenki ránk vár. csalódott vagyok. felébredek.

álomkoncert vol. 2

hamarosan megyünk Hegyaljára. utána számcsinálás, betanítás, betanulás. ja de még azt se írtam, hogy miért.

A bejegyzés trackback címe:

https://anton.blog.hu/api/trackback/id/tr413060208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rocsok 2011.07.13. 08:03:48

Istenem de elbaszott álmaid vannak :D Elsőre azt hittem az álomkoncertedet írod le, nem azt a koncertet amit megálmodtál. Becsapós!
süti beállítások módosítása