Az előző posztba sikertelenül próbáltam meg beimportálni két ostoba képet, amiből már-már következtetni lehetett volna a formálódó számokra, és ez a mértéktelen impotencia elölte bennem az összes jó szándékom, amit a későbbi posztokba sűríthettem volna. Időközben csaknem a végére értünk a két dalnak, be is mutattuk őket egy bulin és most a következőre készülünk tempósan.
Szóval most van embriónk és marrianna-árkunk is, most pedig (amikor épp nem a kérészt variáljuk) a páratlan ötletek csarnoka c. számot írjuk, ami nem is olyan könnyű, mint amilyennek indult. azt gondoltam a 9/8-ra írt szöveg lesz a nehéz, valójában a 4/4 most sokkal több energiát kivesz belőlem. beloopoltam a témát és megy. megy. és megy. és mivel már egy ideje nem jutok előrébb, úgy döntöttem, hogy ledobom magamról a felelősség poros köpönyegét, és céltalan blogolásba kezdek, ami talán kihozza belőlem a szükséges gondolatok magvait. rettenetesen erotikus pillanatokat élünk meg. a nyilvánosság előtt bontom ki az egészet. talán majd motivál.
páratlan ötletek csarnokának nevezik a helyet, mert itt valóban egymást érik az elmés gondolatok. olyan ez, mint amikor egy kellemes szalonspicc közepén azon kapod magad, hogy bármerre is tereled, képtelen vagy belezavarodni a mondandódba. állapot ez talán. amolyan zen. amikor az ember hirtelen minden kérdésre magától értetődően tudja a választ, és terjeszti ki árnyékát a körülötte lévőkre, megóvva őket az önálló gondolatvezetéstől.
helyettetek is végiggondoltam már mindent.
vannak igazságok, ezeknek jelentős része közhely (most ment le másodszor, mióta írok). és ezek a közhelyek a maguk axiomatikus (nem húzta alá, nyilván van ilyen szó) jellegükből adódóan jó táptalaját képezik egy erkély homályában töltött magányos estének. rágyújtani kéne talán.
a páratlan ötletek csarnoka a fej. mi más is lenne? kérdés, hogy a csarnoknak van-e kijárata. ha nincs, az ötlet megfogan, majd saját korlátaid rabjaként elrohad benned. vagy van kijárat, csak nem leli, elzárod, és így hozzáférhetetlenné válik minden, ami értékesnek bizonyul benned.
nem is rossz.
(3)
felezés, haladás, utazás, megtagadás.. az eleje egyértelműen olyan, mint egy céltalan igazságkeresés. elmúlnak dolgok, elszaladnak mellettünk, vagyunk, de nem biztos, hogy kellőképp vagy épp annyira, amennyire kell. lehet jobban lenni, mint amennyire az normális? jobban jelen lenni. jelenebb lenni, ha úgy tetszik. szóval a kérdés az, hogy fokozható-e a jelenlét, vagy az egy egyszeri, stabil állapot, amit legfeljebb elveszíteni lehet. (4)
elkalandozás.
tehát igazságkeresés. variációk megmondásra. felesleges.
ötletek a fejben, elzárkózás az ötletek elől.
mi az ötlet. az ötlet a gondolkodás eredményeként jön létre. csak kiötölni lehet. ha nem gondolkodsz, ötleted sem lehet. az ötletek csarnokában a végtelen lehetőségek és eshetőségek mellett valósul meg minden. szar.
páratlan ötlet. magányos ötlet. egyedül gondolod így. ez jobb. csak semmiképp sem szabad direkt mód megközelíteni. nehéz lesz visszakerülni épp oda, ahol az eleje született. másnaposságra és egyes villamosra van igény tóthéknál. (5)
lehet jobb nélküle. lekapcs.
kérek egy megoldást!
bal kéz fel, közvetlen kapcsolat az univerzummal.
a szándék csíráját elültetjük a végtelen lehetőségek asztrális mezején, és megöntözzük mindazzal, amit megtapasztaltunk és önnön bölcsességünkké lett az évek során. utána végiggondoljuk, hogy mit szeretnénk adni (egy kibaszott dalszöveget) és mit szeretnénk kapni (fejbólogatást, hogy "óigen ez már megint jó így"). nahajrá.
sóhajodtól terhes képek villannak fel és hasítják szét az elmét
a véletlen páncéljában szétverem a páratlan ötletek termét. <ezt elbohóckodtuk>
sóhajodtól terhes képek villannak fel és hasítják szét az elmét
én meg szemeimmel szaggatom le rólad a szűzies kelmét. <ezt is>
sóhajodtól terhes képek villannak fel és hasítják szét az elmét
.......................................................................értelmét <íme az est ríme>
kitöröltem egy egész bekezdést, pedig úgy volt, hogy nem teszek ilyesmit. muszáj volt. elburjánzott a vulgáris én.
456 perc szünet.
