CICISTRIGULA!

..mert amikor az ember vizsgatételeket tanul, bármire hajlandó, hogy végül mégse kelljen.

madárzaj.

szellemi leépülésem további zabigyerekei a katt után

Jelenleg 199-en kedvelik a zenekar Facebook oldalát, legyél te a 200. szerencsés! Igazold egy screenshottal és tedd ki az oldalunkra, hogy a következő koncerten elképesztő nyereményt vehess át!

http://www.facebook.com/antonzenekar

koncerteztünk egy helyen, ami egy bérház lakásának folyosójáról nyílt ugyan, de maga a placc kb. akkora volt, mint az A38 koncertterem. nem voltak túlságosan sokan, viszont már nem az első fellépésünk volt, mert emlékeztem rá, hogy itt jól hangosították ki a trombitát. ezúttal más hangosító volt, aki kötötte az ebet a karóhoz, és kijelentette, hogy egy mikrofon is elég az ének és a trombita kihangosításához, hiába magyaráztuk neki hosszasan, hogy nem. volt intrónk is, ami alatt a falra vetítettünk egy borongós, sírásra görbülő szöveget, amit kb. valaki sinkovits imre orgánummal olvasott fel. ezalatt pfalzi és fongi jellegtelen akkordokat húzogattak le a gitárokon. elég művészkedősnek éreztem. na de utána jött volna az első szám, a madárzaj, amit fel is konferáltam, ám ekkor találta ki valaki, hogy még nem is ettünk, ráadásul még nem volt a trombita a színpadon. fongival elindultam a bérház többi, lényegesen kisebb szobája felé, miközben az elégedetlenkedő péteri zsolt a koncertteremben egyre csak a kezdést várta. én levettem a cipőm, mert a vacsorázáshoz ez kell. nem szerettem volna sokat szarakodni, úgyhogy gyorsan betúrtam egy szendvicset és felkaptam a trombitát egy kanapéról (már így is kellemetlennek éreztem, hogy percek óta csak kezdeni kéne a show-t), ám fongi ekkor még komótosan rendezgette az evőeszközöket a tálkája körül mondván, hogy neki szüksége van a fellépés előtti nyugodt táplálkozásra. éktelen haragra gerjedtem, hisz már mindenki ránk várt, a tetejébe a cipőmet is elhagytam, ezért egy szakadt tiszát rántottam fel, amiben nagy nehezen megindultunk a terem felé. ekkorra már kisebb tömeg gyűlt össze a színpad előtt (határozottan megérte megvárni, hogy fongi teletömje a hasát), a többi zenekartag (pfalzi, tamás és olivér) pedig az inger c. számot játszotta, amit még a régi passpartou időkben írtunk, és leépítettük az anton repertoárjának megalkotásakor. zorán barátom a színpadon énekelt, nem is rosszul. azon kaptam magam, hogy jár a ritmusra a lábam, az inger határozottan feszes tempóban csöndben belopta magát a közönség szívébe. felmentem a színpadra, és az újonnan vásárolt mikrofont zorántól elkérve befejeztem a dalt, kiénekelve az utolsó "nekem ingert adjatok!" sorocskát, majd jeleztem olivérnek, hogy ez a szám így valóban megszólal. olivér fongira kacsintott, aki köztudottan nem állt az inger újraértelmezése mellett. a vállát vonogatta. úgy tűnt végre elkezdhetjük a koncertet. tökéletes együttállás volt. zenekar kihangosítva, tömeg éljenezve, és már csak annyi kellett, hogy valaki a mikrofonba kiáltson és megkezdődjön az a mélységesen erotikus aktus, melynek során mi tornádóként söpörtük volna el a hallgatóságot azzal, ami a mi zenénk.

ekkortájt ébredtem fel.

ha szeretnék jelentőséget tulajdonítani az álmoknak, akkor azt szűrném le, hogy fongit minden koncert előtt jól meg kell vacsoráztatni... és lehet tényleg fel kéne dolgoznunk az ingert. :D

hol is kezdjem. a végén. az utolsó számnál elrontottuk a refrént.

tegnap ugye felléptünk a roham bárban. csináltunk úgynevezett alaphangulatot a sajnosbatár és a bréma előtt. ez volt az első olyan hely, ahol odafigyeltek a hangosításra. elképesztő. tök más úgy zenélni, hogy hallod, amit csinálsz.

kellemes, családias hangulatban telt el az este, lehet kicsit elcsúszott a szervezés, mindenesetre a helynek tetszett a dolog, kaptunk is egy újabb meghívást, de ez még nemhivatalos információ, úgyhogy jobban nem is megyek bele.

minden drúgnak köszi, akik tiszteletüket tették, reméljük, hogy ez így egy szép barátság kezdete. szinte már lenne kedvem elkezdeni kiragasztani mindenhová mindenféle matricát. mert a promó az nem árt. lehet a budapesti főtereken is bele kéne csuszpitolni (!) a murvába, hogy "anton".

most meg azt fogom csinálni, amit minden koncert utáni másnapon. információs társadalom vizsgára készülök.

aki kizárólag ezen a kommunikációs csatornán keresztül tájékozódik a zenekar ügyes-bajos dolgait illetően, annak a figyelmébe ajánlanám a holnap estét, mikor is a Sajnosbatár és a Bréma társaságában színpadra lépünk a Roham Bárban és egy derekas egyórás koncertet adunk 20.30-as kezdettel.

aki mindezzel nem érné be, az tekerje magát a kontakt rádió hullámhosszára (FM 87,6) ma délután 4-kor, mivelhogy a Hangvillám c. műsor vendégei leszünk! (:

és persze ha koncert, akkor NYEREMÉNYJÁTÉK is van! Kattints a "tovább"-ra és mérettess meg az izgalmas nyereményekért!

már nincs darth vader hangom.

cserébe ide is kiteszem john lennont citromba ágyazva. olcsó humor, tudom. ezért aki nem szeretné megnézni, ne kattintson a "tovább"-ra.
 

még mindig darth vader hangom van, de már unalmasak a bányászdalok

elkaptam egy elvetemült torokkankót, amitől darth vader hangom lett. ilyenkor érdemes régi bányászdalokat énekelni.

de lesznek. a popszakma és a rokkerélet hátulütője, hogy gyakran nem mennek gördülékenyen a dolgok. így például egy stúdiómunkálat is könnyűszerrel kicsúszhat az ember kezei közül. ilyenkor nem lehet mást tenni, ki kell tépni az irányítást a léha kezekből és rá kell bízni az alkotó munkát a fongira.

/ természetesen meglapult némi irónia az előző mondatban. aki kitalálja, hogy hol, annak a jutalma, hogy kiválaszthat egy új vasárnapi antonovát az orosz közösségi portálról, akit mi igényesen elő is vezetünk egy verőfényes vasárnapi délután.

// természetesen fel vagyok készülve arra is, hogy ez az egész érdektelenségbe fullad. ekkor "nyuszibogyoo13" néven fogom beálkommentelni a megoldást, és saját felhasználónevemen bejelentkezve széles virtuális mosollyal gratulálok majd önmagamnak.

csak hogy egy kis kultúra is csepegjen a tökéletesen haszontalan sorok közé, megosztom veletek a ma esti színházélményt. megnéztem ismét a padlást. még gyökketőévesen volt szerencsém az eredeti - kaszás attilás - felállásban is végigcsodálkozni a művet, bár akkor még talán túlságosan is hátulgombolós voltam minden apró részletéhez. a mostani szép pótlás volt, bár sok szempontból meg sem közelítette az eredetit (na nem az emlékeimre alapozok, hanem a felvételekre, amit azóta láttam). szerencsére nem izzik bennem az ambíció, hogy színházkritikát írjak, csak feltétlen szeretném megjegyezni, hogy ortó, csúnya dolog elrontani az egyetlen dalt, amit gyermeki lelkesedéssel vártam nagyjából az előadás kezdete óta. nem az énekkel volt a baj, hanem a rendezővel, aki úgy érezte, hogy a fényév távolságot pipogya, ugrabugrálós, "énmárnemistudom" hangulatban kell tálalni. hát nem úgy kell.

na de most térjünk kicsit vissza a haszontalan sorokhoz. a szupertitkos zenekari körlevelezés során egyre inkább körvonalazódnak különböző marketingtervek, illetve albumborító verziók is napvilágra kerültek. ahogy e sorokat leírtam, ráébredtem, hogy már napok óta mást sem teszek csak ígérgetek. mi tagadás. még majd elgondolkodom egy politikusi karrieren. de előbb megvárom, hogy sikerül-e bármit is betartani.

délelőtt betévedtem a szent istván kórházba. két épületet forgattam ki magából, mire eljutottam a célállomásra. addigra teljesen levert a víz. nincsenek ott jó együttállások. és nem a betegek miatt. furcsa egy hely.

nincs időm leírni, milyen körülmények közt jutottam el a ma esti próbára. talán egyszer elmesélem a kandalló tüzénél. a bejegyzés kulcsa inkább az, hogy elértünk arra a szintjére a stúdiózásnak, hogy már van majdnemjó verziója a jó öreg kérésznek. az olvasók számára ez persze mit sem számít, mert itt egyedül mi hallgathatjuk a féligkész számokat reggeltől estig. mindenesetre ez is csak jelent valamit, nevezetesen azt, hogy nemsokára tényleg lesz epé.

ami pedig a marketinget illeti, mi sosem tétlenkedünk. a mannheimi főteret is szemérmetlenül összerongáltuk a gerillareklámunkkal. lássatok csodát! (..és igen, nem látszik rendesen a közepe, de ott nem volt rendes murva)

rájöttem, hogy idáig egyik címnek se volt semmi értelme. illetve mindnek volt, csak néhol a relevancia sikkadt el, másutt pedig egész egyszerűen nem volt letisztázva, miért is esett az adott címre az adott szerkesztő választása.

bejelentkezés. rakéta utca 29. első emelet 5., sárga falú szoba.

a zenekar 2/5 részével megjártuk németországot, és mind a ketten nagyon jól éreztük magunkat (olivér volt a másik). azt bizonyítandó, hogy a szellemi leépülés igenis elérhet egy bizonyos szintet, beágyazom azt a videót, ahol a három megabájtos dyna blaster c. bugyuta, mégis elképesztőenkirály játék győzelmi  indulójára járja el egy barátom a világ - feltehetően - negyedik legtehetségtelenebben megkoreografált táncát. az úr a neve elhallgatását kérte. igen.

baszki. mégse. nem tudom beágyazni. rém kellemetlen.

na de lényeg a lényeg (mint mindig), a seggére vertünk az összes maradék eurónknak, olcsó német söröket, jégert és instant leveskét vásároltunk belőle, majd fradi indulókkal szórakoztattuk egymást, míg el nem vitt minket a gyomorégés és a végzetes másnaposság (ebben a bekezdésben hullt le a lepel a fradiért rajongó olivérről).

a zenekari dolgok sem tétlenkednek amúgy. rengeteg apróbb hír vár bejelentésre, de - ha valaki, akkor én - tudom, hogy a szpojlerezés rengeteg kultúrában von maga után farokletépést, így előbb mindent körültekintően leegyeztetek.

ami viszont biztos, hogy ezekben az órákban keverintik helyére az ének- és trombitasávokat, így hamarosan kiderül, miképp fog szólni a végleges, végzetes ORIGO epé. én magam (és ha minden igaz, takácstamás-nagybőgő is amúgy) csak azért vagyok ébren e kései órában, mert a gmail fiókomat frissítem minden hatodik másodpercben. egyelőre semmi, de bármikor lehet eredménye a dolgoknak, úgyhogy kitartó leszek.

az odüsszeuszi leleményességgel megáldott olvasók valószínűleg kitalálták, hogy ezúttal a cím pontosan erre az izgalmas várakozásra utal. biz'

hát olybá' tűnik, hogy lassan a végére érünk a stúdiófelvételeknek. csütörtökön még felveszünk egy-két, végére maradt gitártémát, javítgatunk a dolgokon, de alapvetően már csak az editálás maradt, így hamarosan (hamarosan=hetek) felkerül a világhálóra az Origo című EP.

Az elmúlt két napban a subscribe-os Bálint segedelmével felvettük az éneket és a trombitát is, úgyhogy sok új ismerettel és tapasztattal gazdagodva várom magam is a csaknem végső verziókat. jelenleg viszont halálosan kimerült vagyok, amit azzal készülök tetézni, hogy hajnalig nézem a Furcsa amcsik első évadját. kineveztem lelki tápláléknak a szűkösebb időkre.

pénteken ismét próba, utána évértékelő megbeszélés, melyet gyaníthatóan online sajtótájékoztató követ. mint minden rendes sajtótájékoztatón, ezen is lesz pogácsa - ezzel próbáljuk behülyíteni a csóró újságírókat. szóval érdemes lesz figyelemmel kísérni a folytatást, mert a drámai végkifejlet lesben áll a sarkon túl.

pogi amúgy nem lesz.

kellemes estét, drága drúgjaim!

jó reggelt, drága drúgjaim!

eljött a csütörtök, így már csak egyet kell aludni ahhoz, hogy ismét péntek legyen. mi ezen a héten felváltva mászkáltunk különböző helyekre, különböző dolgokat felvenni. engem kivéve, mert én csak olivérnek segítettem a Jó öreg kérész c. dal kántálós részének felvételében, az alapvető feléneklős feltrombitálós részek pedig a jövő hét elejére fognak beférni. lényeg a lényeg, ragad a bélyeg, derűsen zúznak a gitárok a bétaverziókon, úgyhogy érdemes nagy örömmel várni az új kislemezt, pont mint ahogy a Mikulást szokás.

- olyan újdonság is van, ami már inkább a koncertközönséget érdekelheti, ugyanis hamarost ismét fellépünk, bár egyelőre balladai homály fedi az egyéb részleteket (fontos az integrált kommunikáció, úgyhogy utána is nézek egyéb fórumainkon, hogy vajon valóban fedi-e még a nevezett balladai homály a nevezett részleteket. megnéztem. fedi.).

hamarosan ismét jelentkezünk, könnyen lehet, hogy némi hangzóanyag társaságában (bár ezt sem lehet 100%-os bizonyossággal kijelenteni. zenekari titokzatosságunk még az oly' titokzatos fehérnép.. titokzatosságán is túltesz).

addig is élvezzétek a napsütést és a májusi telet, egyetek sok barackot és sose cseréljétek össze a zoknijaitokat!

d

unalmamban eljátszottam ám ezzel azzal na meg régen volt bejegyzés is. a játék eredménye ez a kép, foggalmam sincs hogy fog megjelenni a bejegyzésben, de elég menő.

közben megnyomtuk a rec gombot újabb három trekknél, ha esetleg valaki innen értesülne a zenekar dolgairól:D szóval a jó öreg kérész, az asztallapssődfgsd... meg a simulacrum nemsoká hallható empéháromban.

addig is itt ez a kép (+ nagy méretben)

hát lement a koncert. most dopeman-től hallgatom a nagy utazás c. remekművet. ki gondolta volna, hogy ilyen szart is toltak már ki végbélnyíláson. azta. ez egy folyamatos tapasztalás. most jött be a beat ;| na jó, ezt most beágyazom.

szóvalszóval. tegnap az sz4p után és a nemtudomkik előtt felléptünk arra a - talajtól tizenöt centivel kimagasló - színpadra, és eljátszottuk az összes számot, amink van. nem vagyok maradéktalanul elégedett, de ez a blog nem arra való, hogy becsmérlő dolgokkal tömjem meg, úgyhogy majd egy külön siratófalon fogok megemlékezni a fájdalomról és a könnyekről. készült vince uram által egy felvétel, amiben minden ki fog derülni, bár még nem hallgattam meg (most ment le dopeman). könnyen lehet, hogy az emlékezetes részeket kitoljuk majd ide is kötőjel jútúbra.

utáááááána ittunk, vodkát, whiskey-t, tequilát, sört és bort (így utólag visszagondolva "azta"). hajnalban még volt erőm rá, hogy összeüssek egy instant levest. és én már ezt sem értem.

befejezésként álljon itt egy..

..álljon itt egy..

..álljo..

áh.

nos, drága olvasó drúgok.. nyilván ti is tapasztaltátok (hisz' könnyes szemekkel frissítettétek naponta az oldalt, remélvén, hogy történik valami), hogy biz' nem frissítettünk ezeréve. ez egyfelől azért van, mert a zenekar tagjainak 80%-a inkompetens a blogszerkesztés terén (egyedül az olivér ért hozzá igazán, mert ő level nemtomhányas szakdolgozatmágus), másfelől pedig azért, mert mindenkinek fontos dolga akadt.

az elmúlt hetekben rengeteg víz lefolyt a Dunán, s így eljutott a deltatorkolatig, ahol is három fontosabb ágban csordogálva sült egye az Fekete-tengerrel (sült egye!).

JÁTÉK!

Az első kommentelő, aki helyes választ ad az alábbi kérdésre, értékes nyereményben részesülhet ma este a Menta terasz nevű helyen!

A kérdés: Mi a Duna deltatorkolat három fő ágának neve?

A leggyorsabb drúg ma este, az Anton koncerten veheti át értékes nyereményét, ami nem más, mint egy hasznavehetetlen mütyűr és egy korsó sör!

ÉRDEMES VETÉLKEDNI! :) SOK SIKERT ^__^

- visszatérve a valóságba. sikeres szakdolgozat-megírás és -leadás történt az elmúlt napokban, így bátran kijelenthetem, hogy erős sansz van rá, hogy egyszer elvégezzük egyetemi tanulmányainkat.

- csütörtökön felléptünk a BME Vásárhelyi koleszban, ahol 3 számot adtunk elő a tökéletesen részeg közönségnek. Eltekintve az ergya, hol elszállós, hol meg visszajövős monitoroktól és önnön szórakozottságunktól, jóféle buli volt, így hivatalosan is szeretném megköszönni a részvételt az összes olyan BME-s drúgnak, aki részegségében már el is felejtette, hogy egyáltalán ott volt.

- ma este pedig debütálunk a Menta teraszban, ahol is bemutatjuk Periféria és Origo c. kislemezeinket, továbbá elnyomunk egy-két bónusz track-et is, hogy meglegyen a 45 perc. addig még dolgozunk, eszünk és meditálunk, hogy szellemi katrinahurrikánként állhassunk a színpadra a MENTÁBAN ESTE 9-KOR!

OTT TALÁLKOZUNK! +_+

bizony bizony, drága drúgjaim.. a vasárnapi antonova elmaradt, és ez csak egyet jelenthet: hogy mindenki leszarta, mert tovább bizony nem jutottunk. szabadszállási rövid élménybeszámoló következik:

nostehát.

fogtuk magunkat és leautóztunk a nevezett településre, ahol küllemre a legergyább művházban előadtunk három nótát. a versenyre való felkészültség precíziós gépezetét tovább olajozandó még azt is sikeresen megtárgyaltuk, hogy melyik legyen ez a három nóta (s tettük mindezt kb. 10 perccel a tényleges fellépés előtt).

magát a fellépést én nem is részletezném. beugráltunk a tömegbe, faszra húztunk pár parasztlányt, aztán ki-ki a maga háromüveg pálinkájával félrevonult és a balladai homályban tapogatózva keresett magának végső fekhelyet.

valójában kissé karót nyelten, egy-kettőt rontva hoztuk le a dalokat, amikkel olyan eget rengető probléma épp nem volt, de azért be sem kellett szarni tőlünk. az én hangom számról számra lett viccesebb. normális emberként kezdtem, és dártvéderként jöttem le a színpadról (visszahallgattam a cumót, nagy bajok nem voltak azért).

utána betúrtunk pár pidzát, majd szomorún konstatáltuk, hogy a zsűri - noha azt mondták, olyan a zenénk mint a dire straits, meg azt is, hogy a subscribe is ilyesmit csinál, szóval figyeljünk oda rájuk - nem tett be minket a legmenőbb öt zenekar közé, így nem jutottunk tovább. korrupt geciládák.

no mindegy. mostanában jól be vagyunk havazva (amúgy a blogírás is ezen ürügyekből eredően maradt el).. lemondtunk egy videóklipet, szarakodunk a stúdiózással, elcsúszunk a próbákkal (lassan mehetnénk jégtáncolni) és a tetejébe még szakdogát is írunk (mert mi a való életben nem bruce wayne, vagy peter parker vagyunk, hanem egyetemisták).

én meg most elmegyek parókát venni.

..és én nem lehetek ott, hogy végignézzem a lecuppanást.

nem futja többre egy újabb zenekari helyzetjelentésnél, de hát ilyen időket élünk. mostanában vagy a fejünkből nem látunk ki, vagy a sok teendő takarja ki látóterünkből a budapesti kocsmahálózat varázslatos labirintusát.

grófi dráma szakkörre jár például.

összedobtuk az alvóváros c. számunkhoz tervezett videóklip irodalmi forgatókönyvét . elküldtük jó igényesen a rendező úrnak. most a babérjainkon ülünk ilyen téren és a nem létező pénzköteget számolgatjuk, amit majd a klipért cserébe szeretnénk adni.

na meg sikerült eltolni pár próbát így, az új felállással (olybá' tűnik, hogy megszilárdul ez a zenekari halmazállapot - legalábbis idáig senki nem mondta, hogy nem bő ez így, úgyhogy én azt gondolom, hogy bő), szóval így már elébe lehet nézni az emberpróbáló szerencsi szolnoki szabadszállási tehetségkutatónak is. kb. a következő vasárnapi antonova pont emiatt fog elmaradni (legalábbis reméljük, hogy elmarad, mert az azt jelenti, hogy továbbjutottunk).

fongi bezzeg nem adja a vasárnapi antonovát (bizony a múltkori csak amolyan kríziskommunikáció volt - valójában kiderült, hogy nem mindenki szerint kurvajó ötlet orosz csöcsökkel kitömni a zenekari blogot. végül is értem én a mögötte húzódó logikát, csak aztán nehogy legközelebb a karácsony maradjon el). szóval ízlések és pofonok

de akkor mi a faszt írjon ide az ember. úgy értem mi egyebet. hm.

olivér elment brüsszelbe.

megemlékezve a '48-as szabadságharc hősi halottjairól, március második vasárnapján - hagyomány szerint - kihagytuk a vasárnapi antonovát

• még most sem jó a torkom, két napon belül cserébe két énektanárnál is kéne valamit villantani.
   
• amint azt látják a drága olvasó drúgok, kísérletezési fázisba kezdtünk a blogdizájnt illetően. reményeim szerint nem ez lesz a vége, de már eggyel jobban értem, hogy mitől lesz babakék valami és mitől nem.
   
• a legutóbbi próbára lejött egy teljesen új drúg, aki - ha minden jól megy - a ritmusszekciót fogja bővíteni. hivatalos debütálás később.
   
• ma pedig találkozunk Kántor Zoltán rendező úrral, aki - ismételten, ha minden jól megy - megrendez nekünk egy videóklipet.
   
• végezetül felkerültek a Periféria c. EP számai a hangfelhőre, így hivatalosan is ki vannak adva.

És íme a Vasárnapi Antonova következő versenyzője:

Ann Antonova

Moszkvai születésű a leányzó, aki talán nem is annyira leányzó már, mivel a péhádéját írja az MSU-n (?), Számvitel szakirányon.

Vallási nézetei alapján ortodox és mérsékelten Putyin hívő.

A Magamról rovatban egy frappáns párbeszédben finoman utal rá, hogy nincs barátja, miközben az égig emeli szépségét és értelmi képességeit, de hát, egy kis ego mindenkinek kell. És meg kell hagyni van valami tutajos ebben a nézésben...

Zenei ízlését tekintve nem egy főnyeremény. Az árenbítől kezdve a house zenéig mindent hallgat, csak normális zenét nem...

Részletes leírást ad a kedvenceiről

Kedvenc zenék:

♥

Kedvenc filmek:

♥

Kedvenc TV műsorok:

♥

Kedvenc könyvek:

♥

Kedvenc játékok:

♥

... -.- ... de legalább a kézi munkában jó:

És való igaz! Sose gondoltam volna, hogy egyszer akármilyen kis mértékben is létjogosultságot nyer, hogy a blognak ezt az egyértelműen blőd és ostoba címet adtuk. Szerencsére az elmúlt napok eseményei rácáfoltak minderre, ezzel is tovább tartva bennem a hitet, hogy csodák márpedig vannak, és az élet minden sarkon túl tartogat némi meglepetést.

Spongyabob Kockanadrágos hatásszünetet szeretnék tartani a giccses mondat után

 "Valóban léteznek csodááááák?"

Valóban. És ami még ennél is jobb:

Drága Drúgjaim!

TÉNYLEG BELE FOGUNK CSAPNI A SZARBA!

..ugyanis meghívást kaptunk a Sz.A.R.feszt által szervezett tehetségkutatóra, melyre nem átallunk el is menni. Szóval ha minden jól alakul, akkor március 19-én kikocsikázunk a főváros biztonságot nyújtó kockaházai közül, és belevetjük magunkat a szittya valóságba. Nagyon szurkolok nekünk!

..szóval most már nem csak a blogon hősködünk ilyen fekáliás dolgokkal, hanem a való életben is. éjjen éllyen!

mindnyájunk legnagyobb szerencsétlenségére megtaláltam a gépemen az első - ELSŐ - (azaz 1.) passpartou koncert felvételét.

kevésbé elvakult olvasók kedvéért: "A Passpartou zenekar a szépreményű Legyen így! zenekar elődjeként vált ismertté. Tagjai - jórészt - napjainkban is együtt zenélnek az Anton - jé ezek mi vagyunk! - formációban." - Nagy Rock Lexikon, 2010, Második Csakra kiadó

szóval arra gondoltam, hogy különösen esős napokon bevágok ide egy-két remek pillanatot ebből a koncertből, mert - minden szerénység nélkül kijelenthetem, hogy - felejthetetlen alakítást nyújt a csapat a Filter színpadán. Persze mint mindig rendesen, itt is a frontemberre kell figyelni.

képek a katt után

csaknem feledésbe merült már, de mi, az öt anton még anno részt vettünk egy egyetemi tehetségkutatón, ahol a szervezők ugyan mocskosul elcsalták maguknak a győzelmet (remélem ezt is olvassa pár HÖT-ös, és már köszörűn élesíti a görbe karmait), de mi azért emelt fővel távoztunk (persze csak ha annak számít a hazaúton kurvaanyázás).

ezen neves tehetségkutató alkalmából kellett kedvenc egyetemünkön felvennünk - mostoha körülmények közt - az általunk tákolt egyetemi indulót, melynek audiovizuális lenyomata alant ékeskedik.

a videó érdekessége, hogy mindahányan egy helyben állunk.

az említett tehetségkutató érdekessége pedig, hogy a versenyzőket zsűriző Animal Cannibals minket emelt volna piedesztálra, de a gaz korrupcióval még a magyar hip-hop ősatyái sem vehették fel a versenyt.

mindenesetre kaptunk tőlük aláírást testünk különböző hajlataiba, ami egyértelműen atomzsírkirály. (ha valakinek van róla fotója, esetleg fel is nyomhatná, hogy lehessen irigykedni)

bő!

na most jól elvesztem a blogszüzességemet...találtam valamit a jókistorokgyulladások.hu-n de ne nézzétek meg, nem túl jó...cserébe írtam ezt azt gépébe. a sajátomba de a gépébe. clear..? clean &...szóval megy is a titokos fórumba aztán lehet hogy lesz belőle trekk, lehet hogy csak egy kis szösszenet marad amit majd mint régen a lilbákszizt, előadjuk dánijellel. címe még nincs de lehetne rántotta