hát lement a koncert. most dopeman-től hallgatom a nagy utazás c. remekművet. ki gondolta volna, hogy ilyen szart is toltak már ki végbélnyíláson. azta. ez egy folyamatos tapasztalás. most jött be a beat ;| na jó, ezt most beágyazom.

szóvalszóval. tegnap az sz4p után és a nemtudomkik előtt felléptünk arra a - talajtól tizenöt centivel kimagasló - színpadra, és eljátszottuk az összes számot, amink van. nem vagyok maradéktalanul elégedett, de ez a blog nem arra való, hogy becsmérlő dolgokkal tömjem meg, úgyhogy majd egy külön siratófalon fogok megemlékezni a fájdalomról és a könnyekről. készült vince uram által egy felvétel, amiben minden ki fog derülni, bár még nem hallgattam meg (most ment le dopeman). könnyen lehet, hogy az emlékezetes részeket kitoljuk majd ide is kötőjel jútúbra.

utáááááána ittunk, vodkát, whiskey-t, tequilát, sört és bort (így utólag visszagondolva "azta"). hajnalban még volt erőm rá, hogy összeüssek egy instant levest. és én már ezt sem értem.

befejezésként álljon itt egy..

..álljon itt egy..

..álljo..

áh.