CICISTRIGULA!

Olivér átrongyolt hozzám csöpelre (élet- és vagyonbiztonsági (ha nem csal az emlékezetem a KRESZ-ben is valahogy így fogalmaznak) okokból nem vagyok hajlandó részletesebb tájékoztatást adni a kúriáról, ahol élek) ...

...és vágtunk két álló napon át. volt némi feszültség, könnyek és kurvaanyázás, ámbátor alapvetően egy harmonikus alkotófolyamat eredményeként lehúztuk az összes létező bőrt arról a kétórás anyagról, amit a Rock for People fesztiválon rögzítettünk.

ennek a magaskultúra fellegvárát ostromló audiovizuális csokornak láthatjátok szerény előfutáraként a Rock for People ródmúvi hivatalos (angolul official) trailerét. pattogjon hát a popcorn, és induljon a családi mozizás!

mindemellett egyébként megnéztük a tűzijátékot, mert hát mi is ki vagyunk éhezve a látványorgiára, a vizuális bőségkosárra, a szemet gyönyörködtető félórás robbantgatásokra, s minden egyébre, amire az angol azt mondaná, hogy feast for the eyes. megszámoltunk 30, azaz harminc ( HARMINC ) Fila táskát az ünnepség keretei között, Olivérnek pedig - mily' irónikus - ezt követően ellopták az Eastpakjét (bár igazából csak elfelejtettük magunkkal vinni egy padról és később már nem leltük meg). Szóval aki mostanában sötétkék (?) Eastpak válltáskát lát valakin, akinek 10-es skálán legalább 6-os szinten gyanús a külseje, az nyugodtan támadjon az illető arcának egy ölésre is alkalmas fogkefével, vagy önnön tépőfogaival azt kiáltozván, hogy "rohadj meg te szarfaszú tolvaj geci, hát nincs benned emberi érzés, hogy meglopod az olivért?". nyugodtan.

a Cheersben amúgy mindössze 140 forintért kapható buborékmentes ásványvíz.

a blog a fogyasztói társadalom terápiás csoportja. azzal az egy apró kitétellel, hogy ebben a környezetben nem túlságosan érdekelnek bennünket a körülöttünk ücsörgők gondolatai és problémái. mi magunk vagyunk. önzőn kitoljuk magunkból a gondolatokat, mint holmi kövér férgeket, és annak biztos tudtában, hogy szavaink megtalálják a maguk kis közönségét az éterben, alávetjük magunkat a kimondott szó erejének. olyasmi ez, mint a függőség és annak beismerése. nem az a lényeg, hogy kimondod. hanem, hogy akkor mondod ki, amikor annak jelentősége van. ebben a környezetben pedig, ahol furcsán meztelennek érzi magát az ember, gyakorlatilag minden bír némi jelentőséggel. már minden, ami a "publikáció" túlsó végén létezik. ha tudnám, kik olvassák a blogot (vagy épp kik nem), rögvest jelentőségét veszítené a varázs. a kulcs a megfoghatatlanságban rejlik és persze abban az egyszerű tényben, hogy a csiszolatlan elme is képes vicsorgó szörnypofát képzelni a két, sötétben pislákoló fényforrás köré. szörnyek mindig lesznek. rajtunk múlik csupán. és amíg szörnyek bújnak a sötétben, addig én a posztokat is csak annak a kecses nőnek ajánlom jó szívvel, aki tegnap lett a holnapom, s holnap már tegnapom lesz. így van ez jól.

..és hogy hol marad a beismerés, ami kőbe vési a megfoghatatlant? remek a kérdés, kedves dániel! most megfogott.