CICISTRIGULA!

záróvizsga tekintetében meg utolsó előtti.

ezúttal nincs cím. a kompozíció önmagáért beszél. sarkítások persze vannak, hiszen nem a smack my bitch up-ot kombináltuk össze a szabad ötletek jegyzékével, mindettől független viszont helytálló az a nem túl merész kijelentés, hogy a buborékokban meglapuló sorok, a buborékok gazdáinak szellemi termékei (ez alól egyedül a prodigy bohóca lehet kivétel, mert nem tudom, ő írja-e a dalszövegeket a formációban). direkt vettem dárkosra.

amúgy nagyon örülök neki, hogy mehetünk Csehországba!

sziasztok

Hogy kerül a zenekar közép-Európa egyik legnagyobb fesztiváljára? Hát röviden némi rámenősséggel és egy jó adag szerencsével. Történt ugyanis, hogy néhány héttel ezelőtt valahogy a látókörömbe került egy cseh fesztivál magyar nyelvű facebook oldala, aminek elsőre nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Mint kiderült ez baklövés volt a részemről, mert mire eszméltem már kiválasztottak 7 jóféle magyar zenekart, hogy képviseljék hazánkat a Rock For People nemzetközi színpadának magyar napján. Nos elég kellemetlen volt a helyzet, mert mi nem jelentkeztünk. Azonban itt jön a csavar a történetben: a legkisebb királyfi volt annyira eszes, hogy a veszett fejsze nyelével együtt egy sebtiben összedobott utólagos jelentkezést átdobjon a megadott mail címre. Erről meg is feledkeztem egészen tegnapig, mikor is a zenekari levelesládámban egy furcsa levél landolt amiben nem más állt, mint hogy minket választottak az egyik bandának a 7 fellépő magyar zenekar közé (mivel gondolom valaki lemondta, némi kutakodás után kiderült, hogy ez a SoundVis!on zenekar volt, ha így van akkor nekik ezúton is köszönjük :)).

És a továbbiakban...

..most már nyilván mindhez csinálok. lehet sírni!

Az alábbi - katolikus pr tanulása helyett készített - képet jó öreg kérész c. számunk ihlette

..mert amikor az ember vizsgatételeket tanul, bármire hajlandó, hogy végül mégse kelljen.

madárzaj.

szellemi leépülésem további zabigyerekei a katt után

Jelenleg 199-en kedvelik a zenekar Facebook oldalát, legyél te a 200. szerencsés! Igazold egy screenshottal és tedd ki az oldalunkra, hogy a következő koncerten elképesztő nyereményt vehess át!

http://www.facebook.com/antonzenekar

koncerteztünk egy helyen, ami egy bérház lakásának folyosójáról nyílt ugyan, de maga a placc kb. akkora volt, mint az A38 koncertterem. nem voltak túlságosan sokan, viszont már nem az első fellépésünk volt, mert emlékeztem rá, hogy itt jól hangosították ki a trombitát. ezúttal más hangosító volt, aki kötötte az ebet a karóhoz, és kijelentette, hogy egy mikrofon is elég az ének és a trombita kihangosításához, hiába magyaráztuk neki hosszasan, hogy nem. volt intrónk is, ami alatt a falra vetítettünk egy borongós, sírásra görbülő szöveget, amit kb. valaki sinkovits imre orgánummal olvasott fel. ezalatt pfalzi és fongi jellegtelen akkordokat húzogattak le a gitárokon. elég művészkedősnek éreztem. na de utána jött volna az első szám, a madárzaj, amit fel is konferáltam, ám ekkor találta ki valaki, hogy még nem is ettünk, ráadásul még nem volt a trombita a színpadon. fongival elindultam a bérház többi, lényegesen kisebb szobája felé, miközben az elégedetlenkedő péteri zsolt a koncertteremben egyre csak a kezdést várta. én levettem a cipőm, mert a vacsorázáshoz ez kell. nem szerettem volna sokat szarakodni, úgyhogy gyorsan betúrtam egy szendvicset és felkaptam a trombitát egy kanapéról (már így is kellemetlennek éreztem, hogy percek óta csak kezdeni kéne a show-t), ám fongi ekkor még komótosan rendezgette az evőeszközöket a tálkája körül mondván, hogy neki szüksége van a fellépés előtti nyugodt táplálkozásra. éktelen haragra gerjedtem, hisz már mindenki ránk várt, a tetejébe a cipőmet is elhagytam, ezért egy szakadt tiszát rántottam fel, amiben nagy nehezen megindultunk a terem felé. ekkorra már kisebb tömeg gyűlt össze a színpad előtt (határozottan megérte megvárni, hogy fongi teletömje a hasát), a többi zenekartag (pfalzi, tamás és olivér) pedig az inger c. számot játszotta, amit még a régi passpartou időkben írtunk, és leépítettük az anton repertoárjának megalkotásakor. zorán barátom a színpadon énekelt, nem is rosszul. azon kaptam magam, hogy jár a ritmusra a lábam, az inger határozottan feszes tempóban csöndben belopta magát a közönség szívébe. felmentem a színpadra, és az újonnan vásárolt mikrofont zorántól elkérve befejeztem a dalt, kiénekelve az utolsó "nekem ingert adjatok!" sorocskát, majd jeleztem olivérnek, hogy ez a szám így valóban megszólal. olivér fongira kacsintott, aki köztudottan nem állt az inger újraértelmezése mellett. a vállát vonogatta. úgy tűnt végre elkezdhetjük a koncertet. tökéletes együttállás volt. zenekar kihangosítva, tömeg éljenezve, és már csak annyi kellett, hogy valaki a mikrofonba kiáltson és megkezdődjön az a mélységesen erotikus aktus, melynek során mi tornádóként söpörtük volna el a hallgatóságot azzal, ami a mi zenénk.

ekkortájt ébredtem fel.

ha szeretnék jelentőséget tulajdonítani az álmoknak, akkor azt szűrném le, hogy fongit minden koncert előtt jól meg kell vacsoráztatni... és lehet tényleg fel kéne dolgoznunk az ingert. :D