elkaptam egy elvetemült torokkankót, amitől darth vader hangom lett. ilyenkor érdemes régi bányászdalokat énekelni.
sose lesznek új számok
2011.05.26. 00:26 - dánijel
de lesznek. a popszakma és a rokkerélet hátulütője, hogy gyakran nem mennek gördülékenyen a dolgok. így például egy stúdiómunkálat is könnyűszerrel kicsúszhat az ember kezei közül. ilyenkor nem lehet mást tenni, ki kell tépni az irányítást a léha kezekből és rá kell bízni az alkotó munkát a fongira.
/ természetesen meglapult némi irónia az előző mondatban. aki kitalálja, hogy hol, annak a jutalma, hogy kiválaszthat egy új vasárnapi antonovát az orosz közösségi portálról, akit mi igényesen elő is vezetünk egy verőfényes vasárnapi délután.
// természetesen fel vagyok készülve arra is, hogy ez az egész érdektelenségbe fullad. ekkor "nyuszibogyoo13" néven fogom beálkommentelni a megoldást, és saját felhasználónevemen bejelentkezve széles virtuális mosollyal gratulálok majd önmagamnak.
csak hogy egy kis kultúra is csepegjen a tökéletesen haszontalan sorok közé, megosztom veletek a ma esti színházélményt. megnéztem ismét a padlást. még gyökketőévesen volt szerencsém az eredeti - kaszás attilás - felállásban is végigcsodálkozni a művet, bár akkor még talán túlságosan is hátulgombolós voltam minden apró részletéhez. a mostani szép pótlás volt, bár sok szempontból meg sem közelítette az eredetit (na nem az emlékeimre alapozok, hanem a felvételekre, amit azóta láttam). szerencsére nem izzik bennem az ambíció, hogy színházkritikát írjak, csak feltétlen szeretném megjegyezni, hogy ortó, csúnya dolog elrontani az egyetlen dalt, amit gyermeki lelkesedéssel vártam nagyjából az előadás kezdete óta. nem az énekkel volt a baj, hanem a rendezővel, aki úgy érezte, hogy a fényév távolságot pipogya, ugrabugrálós, "énmárnemistudom" hangulatban kell tálalni. hát nem úgy kell.
na de most térjünk kicsit vissza a haszontalan sorokhoz. a szupertitkos zenekari körlevelezés során egyre inkább körvonalazódnak különböző marketingtervek, illetve albumborító verziók is napvilágra kerültek. ahogy e sorokat leírtam, ráébredtem, hogy már napok óta mást sem teszek csak ígérgetek. mi tagadás. még majd elgondolkodom egy politikusi karrieren. de előbb megvárom, hogy sikerül-e bármit is betartani.
délelőtt betévedtem a szent istván kórházba. két épületet forgattam ki magából, mire eljutottam a célállomásra. addigra teljesen levert a víz. nincsenek ott jó együttállások. és nem a betegek miatt. furcsa egy hely.
